Az ellenzék Golgotavirága és a nehézsúlyú kurv..nyázás magyar bajnoka

Avagy merjünk káromkodni!

„A férj, barátim, leszünk – mi.
A megbaszottak lesztek – ti.”
(gróf Andrássy Gyula)

Szinte már törvényszerűvé vált hazánkban, ha az egyik oldal képviselője mond valami velősebbet, akkor a másik oldalnak azonnal álszent módon neki kell állnia sopánkodva siránkozni az eldurvuló közbeszéden. Pedig a káromkodás igenis hasznos, már persze ha nem öncélúan zajlik, hanem a mondókánk súlyának illusztrálására használjuk.

Ahogy a fenti kis idézetből látszik is, ezzel eleink is tisztában voltak. Olyannyira, hogy Andrássy versikéjére hasonló tónusban válaszolt a reformkori konzervatív párt jeles személyisége, Dessewffy Emil gróf. És hogy véletlenül se higgyük azt, hogy ez elszigetelt eset lett volna, a 18. és 19. században divatos országgyűlési bökversek hemzsegnek a trágárabbnál trágárabb kiszólásoktól. Sőt, a boldognak tartott békeidők alatt az Országházban egy indulatosabb képviselő még a miniszterelnököt is visszaküldte oda, ahonnan csecsemőként kibújt, szóval egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a káromkodás betüremkedése a közbeszédbe mai jelenség volna.

Mivel van hát a gond? Az álszentséggel és a képmutatással, amiben mindkét oldal szügyig sáros, hiszen nem lehet egyszerre a szabadszájúsága miatt támadni Nagy Blankát és ünnepelni a nehézsúlyú kurvaanyázás magyar bajnokát, Bayer Zsoltot. Ám igaz ez fordítva is; a diáklányt sem lehet az ellenzék Golgotavirágaként (La Pasionaria) kezelni és közben örülni annak, hogy Bayert megbüntette a bíróság, mert csúnyát írt Hadházyról.

Ez a hozzáállás egy igen lélekölő, tudathasadásos állapotot eredményez, amit fenntartani egészségtelen és hosszú távon, társadalmi szinten is káros, hiszen a szembenálló felek által konstruált alternatív valóságok egy súlyosan önáltató, szemellenzős, nyomasztó hazugsággá állnak össze, miszerint azért vagyok különb nálad, mert te a másik szekértáborba tartozol.

Ennél a minden szempontból hervasztó, nyilvánvalóan nem az igazságot tükröző meggyőződésnél fényévekkel felszabadítóbb káromkodni egy velőset. Inkább legyen pár szakajtóval több bazmeg a közéletben, mint hogy mindannyian egy nádpálcáját felemelő, nyugalmazott porosz illemtanárnő pózába merevedve lessük egymás legapróbb rezdülését.

Arról meg még nem is beszéltünk, hogy a káromkodásnak igen remek frusztrációoldó hatása is van, ezért használjuk bátran és igyekezzünk nem vérig sértődni, ha mi válunk a címzettjévé.

hirdetés

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter