Egy pécsi lemez, ami kirúgja a fogad

Nemrég jelent meg a pécsi Dirty Dawn új négyszámos kislemeze, ami örvendetes hír azoknak, akik hiányolták a pécsi könnyűzenei életből az igazi tahó izomerőt.

hirdetés

A saját magukat „punk n’ core” együttesként definiáló pécsi Dirty Dawn az utóbbi időben rengeteg tagcserén esett át, amiket részletezni kár lenne. A lényeg, hogy volt dobos csere, énekescsere, két gitárból egy lett, és a bődületeset rúgó dalokat elhallgatva hangzáscsere is.

De mit érthetnek a srácok azon, hogy „punk n’ core”? Ahhoz, hogy megtudjuk, elég meghallgatni a kislemez nyitószámát (Just a Jerk). Vagány rock and rollos svung, hatalmas lendület, hányaveti magatartás, súlyos gitártémák (amik a Crowbar, a Superjoint Ritual, és a Down hatását éreztetik), hasfalszaggató ordításokkal sokkolják a füleket. Nem is lehetne jobb nótával nyitni az anyagot.

Aztán jön a Sopiane Hardcore, ami egy igazi pécsi fémhimnusz, minden keménykötésű helyi lakosnak illene rá bólogatni egy nagyot, hisz a Dirty Dawn mellett két másik pécsi érdekeltségű banda is zúzza ebben a nótában, mégpedig a Don Gatto és a SonicRise.

Ezután robban be a Three Minutes, ami a legpunkosabb dal a kislemezen, indulhat is rá a pogó meg a fejrázás, a szikár és száraz hangzás pedig itt hálálja meg magát igazán. Mocsadék egy dal, akárcsak a böszme és morózus zárószám, a Two-dollar Bitches.

Mindössze 12 percről beszélünk, de nem semmi energiabomba ez a közel negyed óra.

A Wednesday című kislemez egyébként szabadon letölthető a banda bandcamp oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter