“Addig verjük egymást, ameddig mindketten vérző orral fekszünk a földön…”

“… majd egy nevető harmadik elviszi a piacot” – mondta az OK!PÉCS magazinnak a sajtóban csak ellen-zsolnayként emlegetett pécsi kerámia-gyártással foglalkozó cégcsoport legújabb tulajdonosa. Zentai István exkluzív interjút adott lapunknak, amelyben mesélt a mögötte álló befektetőkről és arról, hogy csatabárdok hajigálása helyett a józan ész veheti át a terepet a rövid, de hányatott múltú cégnél.

Immár sokadszor – legutóbb három-négy hete – cserélt gazdát a sajtóban csak ellen-Zsolnayként emlegetett pécsi cég a Ledina Kerámia. Ezt eredetileg a Zsolnay Porcelánmanufaktúra és a Pécsi Önkormányzat háborúja során hozták létre utóbbiak, átcsábítva a gyár dolgozóinak jelentős részét. A kormányközeli szereplőkkel tarkított “gyárfoglalás” azonban kútba esett, miután a Zsolnay többségi tulajdonosa, Bachar Najari a zsebébe nyúlt és kifizetett több száz millió forintnyi tartozást; rendezett mindent, így ráadásul most neki tartozik a Zsolnay is. És kútba esett azért is, mert a kormányközeli szereplők cserbenhagyták a várost – ahogy ezt egy interjúban állította Pécs vízműfoglalásról is elhíresült ügyvédje, dr. Szabó Iván.

hirdetés

Vergődés

A Zsolnay gyár tehát maradt nagyobb részt magánkézben, megmaradt azonban az ellen-cég is, ahol egy csaknem 2 évig tartó vergődés következett. Sorban váltották egymást a tulajdonosok, miután elsőként az önkormányzat ugrott ki a Ledina Kerámia mögül és adta el a céget egy befektetőnek. Neki ekkora tervei voltak:

Egy újabb (!), 8 milliárdos (!) gyárat és több száz munkahelyet jelentett be a Ledina Kerámia Pécsen! – OK!PÉCS

Ez vagy az évtized pécsi blöffje, vagy tényleg komolyan gondolják a cég vezetői, hogy “európai kerámia-gyártó központot” hoznak létre Pécsen.

Ezekből azonban nem lett semmi, se egyik, se másik gyár, se az “európai gyártóközpont” nem valósult meg.

Azóta sokadik gazdája van a cégnek, pontosabban cégeknek, ugyanis a nagy tervekkel érkező “görög”, Bozóki János végül két cégre darabolta az egészet: a Ledina Épületkerámia Kft.-re és a Pécsi Kerámia Kft.re. Előbbi, mint a neve is mutatja épületkerámia gyártásával, utóbbi pedig minden mással (tányértól a vázáig) foglalkozott volna.

Bozóki után egy Aszódi Zoltán nevű befektető vásárolta meg a cégeket – némi külföldi céges háttérrel, a China Rose LTD-vel a háta mögött, de végül ő is kiszállt, így éppen egy hónapja immár vadiúj tulajdonosa van a cégeknek: Zentai István személyében, aki a Chine Rose-ban váltotta Aszódit.

Csúszó fizetések, kevés munka, most meg a csodavárás

Több dolgozóval is beszéltünk, ők azt mondták, korábban – Aszódi idejében – volt, hogy csúsztak a bérek, és “lassan csordogált a munka”, de most “három hét alatt több történt, mint az elmúlt két évben összesen” – állították egybehangzóan. A fizetések is pontosan érkeznek a számlára, és munka is van bőven. Ezért voltunk kíváncsiak arra, ki ez az új tulajdonos, és mit akar azzal a romhalmazzal, amivé az elmúlt közel két évben vált a cég.

Rejtélyes, gazdag magyarok

Az eredetileg villamosmérnök Zentai Istvánnak semmilyen kerámiás tapasztalata nincs. Nem is titkolja ezt, mert szerinte neki nem a kerámia gyártásához, hanem az üzlethez kell értenie.

“Egy magyar befektetőkből álló csoportot képviselek, az ő döntésük volt, hogy beszállnak ebbe az iparágba és engem kértek fel, hogy irányítsam ezt, mert igen komoly akarat van arra, hogy ez a pécsi cégcsoport megerősödjön és működjön”

– magyarázta Zentai, aki szerint mind az épületkreámia, mind a finom porcelán gyártásában látnak üzleti lehetőséget.

Értesülésünk szerint a befektetői csoport magánszemélyekből és cégekből áll össze, amelynek gazdasági tanácsadója az a Balogh Sándor üzletember, aki a Magyar Afrika Társaság elnöke, és a Bp2017 NKft (vagyis a vizes vb) gazdasági vezetője. Ennél többet azonban egyelőre nem tudunk.

Hosszútávon az a cél – mondta Zentai István, hogy a pécsi cégcsoport mögött egy magyar, stabil anyacég álljon majd.

Megtudtuk azt is, hogy elbocsátásokat nem terveznek egyelőre, de a munkaszerződéseket újra fogják tárgyalni a dolgozókkal, ugyanis azokat igen kontár módon, és előnytelen feltételekkel szövegezték meg korábban.

Barátság a Zsolnay Porcelánmanufaktúrával?

Arra a kérdésünkre, hogy megpróbáltak-e megegyezni a Zsolnay Porcelánmanufaktúrával, hiszen ketten együtt elviekben erősebbek lehetnek, mint egyedül, Zentai azt mondta, azt “sem megerősíteni, sem cáfolni” nem akarja, hogy voltak-e már tárgyalások a két cég között, de azt elmondhatja, hogy neki(k) semmi baja nincs Najarival, vagy a Porcelánmanufaktúrával.

“Én az erő politikája helyett a megegyezésben és a tárgyalásban hiszek. Annál is inkább, mert úgy gondolom, könnyen előfordulhat az, hogy miközben mi hülyére verjük egymást, és vérző orral fekszünk a földön, aközben jön egy nevető harmadik (aki nem is magyar), és elviszi előlünk a piacot. Ezt pedig nem akarom”

– magyarázta.

Nem ugranak el az állami tenderek elől

Zentai hangsúlyozta, nem az állami megrendelésekre alapoznak, de nem ugranak el azok elől.

– Normális piaci működés a cél, erre készültek az üzleti terveink is. Láthatóvá akarunk válni, ezért ott leszünk a fővárosi karácsonyi vásárban, januárban a budapesti Esküvő Kiállításon, illetve a Sirha Budapest kiállításon, vagy a Construma-n, de erősítjük a pécsi mintaboltot is. Számos megrendelésünk van – közölte, de részleteket üzleti titokra hivatkozva nem tudtunk meg.

Csatabárdok helyett nyugalom és józan ész

Egyelőre úgy látszik, a csatabárdok hajigálása helyett valóban a józan ész veheti át a terepet a rövid, de zajos múltú cégnél. Erre utal, hogy Zentai igen visszafogottan volt csak hajlandó értékelni elődei tevékenységét és egyértelművé tette, hogy nem érdekli Pécs és a Zsolnay korábbi – szerinte egyébként elhibázott – háborúja. Nyugalmat akar, és ez most neki a legfontosabb.

(Zentai Istvánról szerettünk volna fotókat is készíteni az interjú közben, de ezt nem vállalta. Egyébként így néz ki, mint ezeken a Google-ben talált, igen kicsi és rossz minőségű képeken – a szerk.)

zentai istván foto

hirdetés

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter