A mesterségesen felhízlalt Pécs és a PMFC esete

Történelmileg Pécs számos tekintetben terhelt város, ennek egyik legpregnánsabb jele, hogy egy alapvetően középvárosi múlttal, lehetőségekkel és kiépítettséggel bíró településre a szocialista nagyipar ráhúzott egy fénykorában a kiindulási helyzethez képest háromszor nagyobb monstrumot. Negatív hozadékait a mai napig érzékeljük, és pont az mutatja, milyen remek hely Pécs, hogy mindezek ellenére is viszonylag élhető város.

Ami a pécsi futballt illeti – és itt most nem teszek történelmi kitekintést -, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy

a Matyi-éra vége óta csak szenved a PMFC.

A megye egyből sikerült elsőre feljutni a harmadosztályba, de dacára a jelentős városi dotációnak, ősszel már a harmadik idényét kezdi meg ugyanott a klub.

A foci jó dolog, amikor a költségek jelentős részét egy mecénás állja, de rögtön más a helyzet, ha egy ezer problémával rendelkező önkormányzati költségvetésből kell fizetni az egyesület minden alkalmazottját.

A helyzet persze fájdalmas. Gyerekkorom számos emléke köt Újmecsekaljához, csak a közelebbi múltból kiindulva pár másodosztályú szezont, két feljutást, egy-két méltó NB1-es szereplést is kiszurkoltunk, Várhidi Pétertől Kiss Laciig, Nagy Tamástól Ott Józsefig.

Ám amikor egy település nehezebb helyzetben van, akkor nem a szórakozás vagy a szív alapján kell dönteni, hanem fontossági sorrend szerint. Ebben a rangsorban a PMFC nem a tabella első felében áll.

És itt jön képbe a mesterségesen felhizlalt Pécs problémája, amely dacára nagyságának, a 2000-es években képtelen volt egy stabilan első osztályú csapatot „eltartani”. Küszködik ezzel más nagyváros is – lásd Szegedet -, de a felmerülő példák ellenére

a foci elsősorban ott képes életben maradni, ahol adott klub mögé beáll egy mentor, aki persze igénybe veheti a helyi önkormányzat támogatását,

jellemzően a stadionfenntartás kérdéseiben, de alapvetően mégis piaci logikával dönt és fektet be. Fájdalmasan igazság, hogy ahol nem lép fel ilyen mecénás, ott valószínűleg a piaci lehetőségek legalapvetőbb feltételei is hiányoznak.

Hogy mi lehet a pécsi futball jövője, az jelenleg megjósolhatatlan. Nagy illúzióim nincsenek, hiszen egy mostaninál összehasonlíthatatlanul kompaktabb klub is csak egy, azaz 1 komoly befektető fantáziáját ihlette meg az elmúlt évtizedeket nézve, és ő is hol van már?

Egy dolog lehet még érdekes, az pedig a kiemelt utánpótlás akadémia, amiért nagy harcot fog folytatni egymással a PSN Zrt. és a PVSK a TAO-pénzek miatt.

A létesítmény zavartalan és minél sikeresebb működése talán egy érv lehet majd a jövőben, ha a pénzét befektetni szándékozó természetes vagy jogi személy azon morfondírozik, melyik várost válassza.

Aztán ki tudja, lehet, hogy a PMFC előtti éra tér vissza, amikor a városi foci alapvetően a PVSK-t jelentette, és a PMSC megalakulásától tartotta magát az a szembenállás, hogy a PVSK az eredeti pécsiek klubja, míg a PMSC a betelepült bányászoké. Aztán ez az éles, városi rivalizálás a PVSK alsóbb osztályokba kerülésével elmúlt. (Pedig milyen élvezetes szurkolói életet jelenthetne két erős, pécsi klub megléte.)

Az ígéret mindenesetre megvan a PVSK új stadionjának felépítésére. A PMFC-nél pedig lehet, hogy jó ideig nem lesz második vágány.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter