Miseta: „Egy egyetem évszázadokról szól”

A jó rektor olyan, mint egy játékvezető: megfigyel, nem dirigál, és csak szükség esetén avatkozik közbe – mondja Dr. Miseta Attila, a pécsi orvoskar dékánja. A rektori posztra is pályázó egyetemi vezetővel a PTE előtt álló óriási fejlesztésről és az azzal járó felelősségről is beszélgettünk.

Minden kétséget kizáróan az elmúlt 20 év legnagyobb fejlesztése előtt áll az orvoskar. Mit jelent mindez a kar és az itt dolgozók, tanulók számára?

hirdetés

Több helyünk lesz, ami felbecsülhetetlenül fontos dolog számunkra, hiszen a hallgatói létszám növekedése miatt hosszú évek óta súlyos helyproblémákkal küzdünk. Az új terek ráadásul teljes egészében megfelelnek a modern oktatási intézményekkel szembeni elvárásoknak, így látványos lesz a változás mind a hallgatók, mind az oktatók szempontjából. A fejlesztés másik része a Fogászati Klinika ideköltöztetése egy új épületben, ami egy hosszú ideje fennálló méltatlan helyzetet old meg, hiszen a klinika jelenlegi telephelye teljesen elavult és alkalmatlan. A hallgatókon és az oktatókon kívül ez természetesen a klinikán ellátott betegek számára is óriási pozitív változást jelent majd, és az új épületen túl az eszközpark is megújul. Egyben a személyzet is: ahogy a kar egészén, itt is a dolgozói állomány fejlesztését tervezzük. 

Örülök, hogy ezt említette, hiszen a repkedő tízmilliárdok bűvöletében az emberi tényezőről kevés szó esik, holott ha jól sejtem, hiába a remek új épületek és műszerek, az ezeket megtöltő és használó emberek nélkül megvalósíthatatlan a külföldi hallgatók létszámának növelése.

Ezen a ponton fontos leszögezni, hogy az orvoskar missziója változatlan:

elsődleges célunk a magyar orvos fogorvos és biotechnológus hallgatók képzése és így az utánpótlás biztosítása.

Ennek egyik elsődleges eszköze a külföldi hallgatók oktatása, hiszen jelentős mértékben az ebből befolyó bevételek révén vagyunk képesek az oktatás színvonalának további emelésére.

Visszatérve az eredeti kérdésre, az építkezés ideje alatt rendkívül fontos feladat lesz a személyi állományunk fejlesztése minél több fiatal tehetség itt tartása és idehozása révén. Hozzáteszem, ez már folyamatban van: az elmúlt évek során a pécsi orvoskar kifejezetten kedvelt célponttá vált az oktatók, kutatók körében. Míg egy évtizeddel ezelőtt donor intézmény voltunk, azaz a nálunk végző tehetségek más intézményeket gazdagítottak tudásukkal, addig mostanra ez a trend megfordult, és nem csak a saját neveltjeink térnek vissza, hanem sok tehetséges és már bizonyított oktató és kutató érkezik hozzánk más intézményekből is.

Miseta Attila2

Mi az oka ennek a vonzerőnek?

Az anyagi szempontok mellett a kelleténél kevesebb szó esik a munkakörülményekről és az általános légkörről, pedig ezek szintén döntő tényezők egy munkahely kapcsán. Nálunk pedig nyugodt, építkező légkör uralkodik, és emellett ez egy öngerjesztő folyamat: ha létrejönnek sikeres munkaközösségek, akkor ezek magukhoz vonzzák a tehetségeket. Mindez egy organikus folyamat: először csak néhányan tértek vissza, majd a körülöttük kialakuló kreatív és sikeres oktatói-kutatói csoportok újabb és újabb tehetségeket vonzottak magukhoz, nem egy esetben sikeres külföldi karrierből hazaérkező kutatók formájában. A mi feladatunk az inspiráló és nyugodt munkakörnyezet biztosítása, és nem csak a magyar tehetségek idehozásában gondolkodunk: fontos célunk, hogy a hallgató állomány mellett az oktatói is nemzetközivé váljon. Ennek első fázisa a külföldön már visszavonult, ám nagy tapasztalattal és elismertséggel rendelkező idősebb oktatók-kutatók idecsábítása, amely aztán katalizátora lehet a fiatalabb generációk idehozásának.

Mindez egy hosszabb távú jövőképnek hangzik, amely évtizedekre megalapozhatja az orvoskar fejlődését. 

Így van. Úgy gondolom, hogy az infrastrukturális és a személyi fejlesztések párhuzamos megvalósulása egy hosszabb fellendülési periódushoz vezethet.

Köztudott, hogy rengeteg munkálkodott a Modern Városok program megvalósulásán, illetve pontosabban az annak alapját képező nemzetközi felsőoktatás fejlesztésén. A szerződések megkötésre kerültek, az építkezés nemsokára elkezdődik: milyen érzés látni a hosszú ideje űzött célok megvalósulását?

Természetesen jó, bár némileg ambivalens is, hiszen ha valamivel korábban, akár egy évvel ezelőtt jutottunk volna ebbe a fázisba, akkor ugyanebből az összegből még többre futotta volna, hiszen az építési költségek jelentősen megnőttek az elmúlt időszakban. Mostantól a fő feladat a beruházás ellenőrzése, figyelemmel tartása, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni ebből a lehetőségből.

Eddig az orvoskarról beszéltünk, de a Modern Városok program jóval többről szól, az egész PTE nemzetközivé tételéről.

Így van, és azt remélem, hogy ezen a téren az orvoskar jó mintaként szolgálhat más karok számára, hiszen a potenciál sok helyen adott. Ez egy hosszú távú építkezés, a jelenlegi szintet az orvoskar is több mint három évtized alatt érte el. Szerves fejlődésre van szükség, a minőségi szempontok megtartásával:

így profitálhat mindebből hosszútávon mind az egyetem, mind a város, és ez a garanciája annak, hogy Pécs vonzó célpont maradjon

a külföldről érkező hallgatók körében.

Bár a Pécsi Tudományegyetem jelenlegi formájában 2000-ben jött létre, az egyetemet jól ismerők tudják, hogy a mai napig továbbél az elődintézmények öröksége, és az eltérő intézményi kultúrák találkozása a mai napig nem minden esetben feszültség nélküli. Ebből a szempontból nézve a 17 évvel ezelőtt megtörtént integráció valójában a mai napig tart; Ön mit gondol erről és hogyan folytatná rektorként a folyamatot?

Fiatal oktatóként annak idején az integráció pártján voltam, ám azt is ki lehet ma már mondani, hogy az sajnos nem váltotta be a várakozásokat, nem lett hatékonyabb, átláthatóbb és költséghatékonyabb az összevont egyetem működése. Emellett, hogy egy sporthasonlatot hozzak, egy jó képességű játékosokból álló csapat képes többfajta formációban is játszani, míg a rossz játékosok egyben sem, így nem hangsúlyoznám túl a szerkezeti viszonyok fontosságát. Az integráció alapvető adottság, amelyre építeni kell. Emellett az orvoskar fontos tapasztalatokat nyújt ezen a téren, hiszen egy óriási és széttagolt intézményről van szó, ahol folyamatosan felmerül a kérdés, hogy milyen módokon lehet hatékonyabbá tenni a működést. Tapasztalataim szerint olyan helyzetekben van értelme az egyes egységek összevonásának, ahol közös érdeklődés és fogadókészség található: a mesterséges, tankönyvszagú beavatkozások csak rontanak a dolgokon. 

Tehát ha jól értem, a fontos szerkezeti átalakítások közös érdekek mentén képzelhetőek el az egyetemen.

Így van, ezeknek kell a folyamatok motorjául szolgálni.

Bármilyen jól is hangzik, hogy mindenféle összevonás és centralizáció megtakarítással és hatékonyság növekedéssel jár, a tapasztalatok szerint mindez így nem igaz:

természetesen vannak olyan esetek, amikor valóban ez a megfelelő út.

A Pécsi Tudományegyetem egy 10 karból álló óriási intézmény, széles oktatási portfólióval és radikálisan eltérő profilú oktatási egységekkel. Milyen közös érdekek akadnak itt?

Hogy csak egyet mondjak: az oktatás színvonalának növelése. Mindez természetesen máshogy valósítható meg mondjuk a jogi karon, mint a művészetin. A rektor feladata az erkölcsi és anyagi támogatás megadása mindehhez, és egyben a folyamatok ellenőrzése; egyfajta játékvezetői szerepet kíván meg mindez. Persze a játékvezetők nem mindig népszerűek (nevet).

Miseta Attila1

Azaz a rektor nem uralkodik, nem dirigál, hanem figyel és igény esetén közbelép?

Alapvetően igen. Persze előfordulhat olyan is, amikor sárga vagy piros lapot kell osztani, ám intelligens játékosokkal ilyen ritkán fordul elő.

Egy vidéki egyetemnek hagyományosan magán túlmutató szerepe van egy régió életében, és ez még inkább igaz a PTE-re, ismerve Pécs nem túl rózsás gazdasági helyzetét. Mit tud és mit kell tennie az egyetemnek ebben a helyzetben?

Pécs és a PTE viszonya hagyományosan jó, ám ezt minél több tartalommal kell megtölteni. Emellett fontos felismerni, hogy ha ezekről a kapcsolatokról beszélünk, akkor

nem csupán a mindenkori vezetések közötti jóviszonyról van szó, hanem a város egész közösségéről: a vállalkozói körről, a közszféráról, és még lehetne sorolni.

Ezeket kell minél szorosabbra fonni és sokszínűbbé tenni, így lehet az egyetem valóban mélyreható folyamatok katalizátora.

Mit gondol, mik jelen pillanatban a PTE fő erősségei és gyengeségei?

A jó oktatógárdát emelném ki legelőször, és a sokszínű oktatási portfóliót, gondoljunk például a Művészeti Karra, mint unikális felsőoktatási egységre vidéken. Az elmúlt évek kétségkívül jelentős fejlesztéseket hoztak infrastrukturális téren, amire tovább tudunk építeni. Ahogy arról szó esett, Pécs gazdasági körülményei nem jók jelen pillanatban, ám az adottságok megvannak: az ország egyik legszebb városában működhetünk. Gyengeség sajnos a hallgatói vonzóképességünk csökkenése az elmúlt időszakban, és azt is meg kell említeni, hogy az egyetem működése sajnos nem minden esetben kellően átlátható és hatékony.

Miseta Attila3

Mik a legfontosabb célkitűzései 2022-ig megválasztása esetén?

Fontos cél a hallgatói létszám növelése. Ez jelenleg 20 ezer alatt van valamivel,

ezt szeretném 23-24 ezer főre feltornázni, és nem csupán a külföldi hallgatók létszámának növelése, hanem a magyar diákok idecsábítása révén.

Ehhez erős jelenlét kell a régió és az egész Dunántúl középiskoláiban, és még élőbb együttműködés a térség nagy munkáltatóival. Hallgatói téren fontos az unikális, pezsgő pécsi hallgatói közélet megtartása, míg oktatói fronton a fiatal tehetségek megtartása és idecsábítása révén kell építkeznünk; akár olyan formában is, hogy támogatjuk néhány éves külföldi tanulmányútjukat. Nullszaldós gazdálkodást kell elérnünk, és a meglévő forrásokat elsősorban az infrastruktúrára, az oktatási-kutatási körülmények fejlesztésére és humán erőforrásra kell fordítanunk. Hosszú távú építkezésre van szükség, és ez azt is jelenti, hogy nem szabad elcsábulni rövidtávon hasznot hajtó, ám hosszabb időtávon káros megállapodásoknak. Egy egyetem évszázadokról szól.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter