Vasárnap: érdemes-e a védelemre a várost elárasztó és ott piócaként viselkedő sokaság?

A hét témája volt, hogy a Fidesz Alkotmányban tiltaná meg a hajléktalanságot. Megkérdeztük Pécsen a legjobb szakembert, hogy mit gondol erről és meglepő választ adott. Most feltesszük a kérdést, hogy miért, kivel és meddig kell toleránsnak lenni?

Pécsi viszonylatban is rendkívül felszabadító lenne, ha végre az Alaptörvény garantálta hatékonysággal és szigorral fel lehetne lépni az életvitelszerűen közterületen élőkkel szemben. És ebben semmilyen embertelenséget sem találok,

mivel a várost elárasztó és ott piócaként viselkedő sokaság viselkedése nem érdemes a védelemre, mert a kéregetés és mások nyugalmának tendenciózus tönkretétele nem emberi jog.

Elég csak körbenézni egy nyári napon a Király utcán, újabban a Kórház tér környékén vagy gyakorlatilag bármelyik frekventáltabb városrészen, hogy lássuk, ordító szükség van az újításra.

És véletlenül se értse félre senki, itt nem – csak és kizárólag – szubjektív érzelmekről van szó. Ám amikor sokadszorra látja az ember ugyanazokat a fiatal, egészséges férfiakat, nem is annyira kétségbeejtő ruházatban vagy hasonló kvalitású asszonyokat, akkor nem a szánalom az első, amire hivatkoznunk kell. 2018 Magyarországán az a helyzet, hogy gyakorlatilag csak az nem dolgozik, aki nem akar. Közmunkát végezni kellemetlen, de mindenkor adekvát lehetőség és még pénzzel is jár. Igaz, nem annyival, amit az egész nap utcán töltve, a turistáktól is hemzsegő belvárosban össze lehet szedni.

Ha Pécsett gondolatban mindössze az ismertebb arcokat szedjük össze, rögtön kiderül, hogy többségük – bármilyen furán is hangozzék ez elsőként -, de megélhetési kéregető. Egészen egyszerűen több forinttal jár ez, mint bármilyen elérhető melót végezni.

Tudom, a módosítás a de facto hajléktalanokra vonatkozik, míg a kéregetők komoly része még csak nem is az, de ezek a dolgok összefüggenek. Ahol kevesebb a hajléktalan, ott kisebb a koldulási hajlam és hatékonyság is.

Számomra pozitív meglepetés, hogy szakmai szervezetek, így a pécsi Támasz Alapítvány is támogatja a javaslatot, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy senki ne az utcán, hanem emberhez méltó körülmények között létezzen. Ne csak túléljen, de éljen is.

Jön a nyár, és szemben a Támasz Alapítvány szakembere által mondottakkal, én mégis azt tapasztalom, hogy nő azok száma, akik közterületeket rondítanak el, viselkedésükkel vagy egyenesen az ott folytatott, mindennapi életükkel.

Az, hogy bizonyos rendet, szabályszerűséget és tiszteletet elvárunk mindenkitől, az nem kegyetlenség. Lehetőség szerint ezeknek az embereknek munkát kell ajánlani, ha minimális mértékben is, de kitörési lehetőséget. Ha ezt önhatalmúan elutasítják, nem marad más, csak a törvény szigora.

Rajtunk is múlik. Nehéz ezt mondani – e tekintetben én is gyakran bort iszom és vizet prédikálok -, de nem szabad pénzt adni a hajléktalanoknak, mert ezzel csak az eddigi életvitelük folytatását mozdítjuk elő. Ételt, tanácsot, természetbeni segítséget bizonyos helyzetekben erkölcsi kötelességünk adni, de pénzt nem.

Abban bízom, hogy amennyiben a módosító indítvány törvényerőre emelkedik, mindenki megkönnyebbül. A város is, mert legszebb területei tehermentesülnek, és a hajléktalanok is, mert a valódi segítséget, ha muszájból is, de elfogadják.

 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
A borítóképen nem hajléktalan szerepel, a kép csupán illusztráció. A fotót Marsalkó Péter pécsi fotóművész készítette.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Facebook

Twitter